~ Dance of life 3. RÉSZ

Sziasztok!! Meghoztam az új részt, ami remélem elnyeri tetszésetek!! Jó szórakozást :)




-Mondtam, hogy ez így nem lesz jó!-üvöltöttem Ross-ra.
-Csak te nem tudod megcsinálni!-kiáltott rám feszülten.
-Egyszerűen nem jön ki a lépés.-magyarázkodtam tovább a már haját tépkedő srácnak.

-Kérlek ne itt veszekedjetek.-lépett közénk bátyám. Ekkor vettem csak észre a minket figyelő gyerekeket.-Nincs semmi baj a bácsi és a néni csak játszadoznak.-nyugtatgatta testvérem az ijedt, már-már könnyes szemű gyerekeket.
-Haza szeretnék menni.-szólalt meg egy szőke hajú kislány.
-Mindjárt hívom a szüleitek.-sóhajtott fivérem majd csalódottan rám nézett. Mit kellett volna tennem? Nem hagyom, hogy bárki beleszóljon a koreografálásomba, főleg nem egy hipóval hajat mosó, önelégült, beképzelt fiú.
-Ezt jól megcsináltad.-húzta el mellőlem táskáját Ross és leült a terem másik végébe.
-Már megbocsáss, de te is legalább annyira hibás vagy mint én.-nem reagált semmit arra amit mondtam csak a hülye telefonját nyomkodta. Felálltam, szépen lassan odasétáltam és kikaptam kezéből a készüléket.-Megtisztelnél ha rám szentelnéd figyelmed egy rohadt másodpercre!-ordítottam rá mire rémült tekintettel rám nézett.-Köszönöm.-mosolyogtam gúnyosan.
-Nem tudunk együtt dolgozni.-jelentette ki és kivette kezemből mobilját.
-De miért nem?-csodálkoztam és az ablakhoz sétáltam.
-Mert te béna vagy, én meg király.-kikerekedett szemekkel néztem az unott fejet vágó srácra.
-Hogy nem sül le a pofádról a bőr?-keltem ki magamból.-Azt hiszed te vagy itt az egyetlen aki tud táncolni?
-Igen.-vágott szavamba.
-Még nem fejeztem be!-üvöltöttem rá.-Akkora arcod van, hogy két ajtó kell ahhoz, hogy belépj egy-egy terembe.Tudod te mennyire lekezelően tudsz bánni az emberekkel? Hihetetlen nagy egoizmussal bírsz, de még nem adtál tanúbizonyságot arról, hogy van is miért egósnak lenned.-vettem vállamra táskám és megigazítottam magamon ruhám.-Remélem találsz valakit aki elvisel téged mert én feladom.-mondtam elhaló hangon és elhagytam a próbatermet.
-Soraya hová mész?-kiáltott utánam Rydel.
-Haza.-válaszoltam tömören és kiléptem a parkolóba.
-De még órátok van nem?-jött utánam. Komolyan ezek kísértenek engem.
-Igen, de már minden gyereket elvittek.-kerestem meg Stefano kocsiját.
-Miért?-szaladt pár oktávval feljebb hangja.
-Mert a drága öcséd szerint nem tudom megcsinálni a koreográfiát.-fordultam felé idegesen.
-Ross, de hisz ő egy..
-Egy beképzelt idióta, aki azt sem tudja hány méterrel van a föld felett. Nem kell bemutatnod.-vágtam mondatába.
-Én jó gyereket akartam mondani.-tette karba kezeit.-Nem tetszik az ahogyan a testvéremről beszélsz.
-Nekem meg nem tetszik az ahogyan a testvéred beszél velem.-kaptam elő telefonom és írtam egy sms-t bátyámnak, hogy siessen.
-Nem értelek de...
-Rydel holnaptól nem szeretnék itt tanítani.-szakítottam félbe.
-Csak azért mert nem vagy jóban Ross-al?
-Utálják egymást.-jelent meg Stefano és kinyitotta a kocsi ajtaját.-Rydel jó lenne ha megnevelnéd testvéred mert ez így nem mehet tovább.-meglepődtem azon, hogy Stefano nem kertelt és szinte a lányhoz vágta szavait.-És most ha megbocsájtasz...-szált be az autóba.-Soraya.-szólított fel, mire bepattantam mellé.


Néma csendben ültünk egymás mellett.
-Miért nem szólalsz meg?-fordultam felé kétségbeesve.
-Mert nincs mit mondanom.-rántotta meg vállát.
-Haragszol?-kérdeztem meg félve.
-Ugye csak viccelsz? Azok után, ahogyan az a féreg beszélt veled teljesen megértelek.-hatalmas kő esett le szívemről testvérem szavai hallatán.

(másnap)

-Biztosan nem jössz?-kérdezett meg, még utoljára bátyám mielőtt elindult volna.
-Stefano, biztosan.-ültem le a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.-Jó légy.-köszöntem el majd elnyúltam a garnitúrán.-Ahj ne már.-mormogtam magamban pár perc múlva, mikor elfogott egy furcsa, de megszokott érzés az a bizonyos "nem hozok szégyent a bátyámra".-Stefano!-ordítottam el magam torkom szakadtából.
-Úgy tudtam!-rontott be az ajtón vigyorogva.
-Tíz perc és kész leszek.-szaladtam fel szobámba ahol gyorsan magamra kaptam az első kezembe akadó pólót és nadrágot.-Mehetünk.-szálltam be a kocsiba lihegve.
-Én úgy szeretlek.-ölelt meg testvérem röhögve.



-Nem azt mondtad, hogy nem akarsz tovább itt tanítani?-ragadta meg karom Rydel.
-Nézőnek jöttem.-válaszoltam flegmán és kirántottam kezem, kezei közül.
-Nem tudtam ki hiányzik az életemből.-kelt fel Ross a földről ahogyan beléptem a terembe.
-Egy jó seggberúgás hiányzik neked, amit ha így folytatod meg is kapsz.-mondta Stefano és ledobta cuccát.-Feltalálod magad igaz?-nézett rám miközben elkezdett nyújtani.
-Ma nem tanítasz?-lepődött meg a szőkeség.
-Képzeld nem.-mondtam gúnyosan és leültem egy székre.
-Hogy vagy haver?-lépett Stefhez, Ross.
-Na húzz el innen.-állt meg egy percre bátyám és szigorúan Ross-ra nézett, aki értette a célzást és arrébb ment.-Kiválasztod a zenét?-fordult felém kérlelően.
-Persze.-mentem a laptophoz és keresgéltem a számok közül.-Ezek olyan, olyan szarok.-lapozgattam az oldalakat.
-Hé az én számaimról beszélsz, amiket még csak nem is hallottál!-állt meg mellettem Ross.
-Ha ott áll, hogy Ross Lynch jó már nem lehet.-Stefano hangos röhögésbe kezdett, ami mellé én is társultam.
-Ízléstelenek.-mormogta Rossy-ka magába mire még jobban nevetni kezdtem.-Emberek befejeznétek?-kiáltott fel, de nem igazán érdekelt minket amit mondott, könnyeim már arcomon csorogtak végig a röhögéstől.