~ Dance of life 2. RÉSZ

Sziasztok! Köszönöm szépen az előző részhez fűzött komijaitokat remélem ehhez a fejezethez is legalább annyi érkezni fog :) Jó szórakozást :) és ne feledjétek e blogomon is új rész van fent :  http://nwebeginning.blogspot.hu/


-Izgulsz?-lépett mögém bátyám és leült mellém.
-Nem tudom eldönteni mi érzek.-kötöttem be cipőm, és szétnéztem a hatalmas teremben.-Eddig csak előadtam a táncot és nem tanítottam, szóval ez nekem veled ellentétben, még új.-álltam fel és megigazítottam magamon nadrágom.
-Csak légy olyan mint amilyen a színpadon szoktál lenni.-fogta meg kezem.
-Milyen?-fordultam felé.
-Magabiztos.-mosolygott rám bátorítóan.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón egy magas szőke hajú lány.
-Hali.-intettem egyet és elkezdtem nyújtani.
-Szeva Rydel.-ölelte meg Stefano a számomra még ismeretlen lányt.
-Csak a névlistát hoztam.-nyújtotta felém a lapot.
-Ő ezek mind ide jönnek?-néztem ijedten a nevekkel teli lapot.
-Igen tudom elég kevesen vannak, de ez még csak az első nap.
-Kevés?-szaladt pár oktávval feljebb hangom.
-Talán valami baj van?-nézett rám furcsán a szőkeség.
-Dehogy, semmi probléma.-lépett közénk Stefano.-Köszi Rydel, hogy benéztél, de most egy kicsit kettesben lennék a rég nem látott húgommal.-bátyám szinte kitoloncolta a lányt, aki értetlenül nézett még vissza rám az ajtóból.
-Ez enyhén bunkó húzás volt, még tőled is.-tettem karba kezeim.
-Ha így reagálsz minden egyes dologra akkor gyorsan kívül találjuk magunkat a teremből.-förmedt rám, amit nagyon nem értettem.
-Még is miről beszélsz?-kérdeztem zavartan.-Te hazudtál a csajnak!-ordítottam rá egy kis idő múlva amitől láthatóan megrémült mivel összébb húzta magát és egyet hátra lépett.-Úgy ismerlek már Stefano Gonzales mint a rossz pénzt.-közeledtem felé és ujjamat mellkasára szegeztem.-Ki vele.-sziszegtem fogaim közt, mire egy nagyot nyelt.
-Azt hiszi tánctanár végzettséged van.-hadarta el gyorsan és elfordította fejét.-Kérlek ne haragudj, de másképp még csak be se engedtek volna.-kezdett el egyből mentegetőzni, de én csendre intettem és leültem a fal tövébe.
-Bocsánat a nővérem küldött, hogy ezeket átadjam.-jött be egy szőke hajú srác, kezében két arany színű kártyával.
-Mik ezek?-álltam fel és elvettem tőle a lapszerűségeket.
-Ezekkel fogják tudni, hogy ti vagytok a tanárok.-mondta flegmán.
-Hú ez megy normális hangnemben is?-minkét srác rám szegezte tekintetét, de én csak megforgattam szemeim és nyakamba akasztottam kártyámat.
-Bocs a húgom kicsit....-vakarta tarkóját Stefano.
-Bunkó és neveletlen.-vágott szavába a szöszi mire kikerekedett szemekkel felé fordultam.
-Ki vagy te, hogy ilyet mondj rólam?-lettem azonnal ideges.
-Az neked legyen tök mindegy.-húzta ki magát és mint aki jól végezte dolgát elhagyta a próba termet.
-Ki a franc volt ez a beképzelt hülye gyerek?-vontam kérdőre Stefanot aki csak megrántotta vállát.
-Mindjárt három óra.-nézett órájára.-Szerintem vedd le azt az izét.
-Ezt?-mutattam a nyakamba lógó "ékszerre".
-Azt.-válaszolt és a laptophoz lépett. Szépen lassan megérkeztek az emberek, majd a létszám ellenőrzés után belevetettük magunkat a munkába. Kissé nehézkesen ment a koreográfia betanítása, de a végeredmény még sem lett olyan rossz mint amire számítottam. Kezdő tanárként nem is voltam annyira borzalmas, de a legjobb, hogy Stefanoval táncolhattam az én örök példaképemmel.

-Nem tán fáradt vagy?-vetődtem le Stef mellé a kanapéra.
-Miért, te talán nem?-kapcsolta be a tv-t és fejét ölembe hajtotta.
-Túl mérges vagyok ahhoz, hogy kimerült legyek.-kezdtem el játszani testvérem enyhén göndör hajával.
-Inkább örülj, hogy túl vagy az első tanításodon.-puszilta meg kezem.
-Olyan jó, hogy itt vagyok.-sóhajtottam nagyot és szétnéztem a pici, de igazán otthonos lakásban.
-Akármennyire is idiótának, idegesítőnek tartalak, imádlak.-nézett fel rám vigyorogva.
-Köszönöm-e kedves szavakat.-nevettem el magam.
-Bármikor húgi, bármikor....

(másnap délelőtt)

-Kérlek viselkedj.-futott be Stefano a táncteremben. Értetlenül néztem rá, de a magamban feltett kérdésre egyből meg is kaptam a választ. A hidrogén szőke barátom aki szerint neveletlen és bunkó vagyok épp ekkor lépett be az ajtón önelégült vigyorral az arcán.
-Ne aggódj Stef még csak észre sem fogom venni.-mondtam direkt hangosabban a kelleténél.
-Miért gondolom azt, hogy rólam van szó?-lépett mellém szőkeségem.
-De okos vagy szöszi.-veregettem vállba.
-Ross a nevem és nem szöszi.-vágta rá idegesen, azonnal.
-Bocsánat. De okos vagy Ross.-hangsúlyoztam ki nevét mire bosszúsan rám nézett.-Álldogálni jöttél ide vagy megint kártyákat osztogatsz?-kötöttem fel hajam.
-Ha tudni akarod, ma én is tanítani fogok.
-Te?-kérdeztem nevetve.
-Talán valami problémád van velem?-tette karba kezeit.
-Te vagy maga a probléma.-mondtam flegmán majd a terem másik végében lévő táskámhoz mentem. Velem ugyan nem fog szórakozni egy egoista kis senki.
-Örülnék neki ha azt a nagy szádat most kicsit pihentetnéd.-suttogta mögülem bátyám, de csak mosolyogni tudtam rajta.
-Ha nem szól hozzám én örömmel nézem levegőnek.-fordultam felé.-De ha bármit mond én...
-Vöröske vagy szőkécske, nem tudom milyen színű az a hajnak nevezett valami a fejeden!-kiáltotta rám Ross.
-Basszus.-hajtotta le fejét testvérem aki tudta mi fog történni.
-Ez jó buli lesz.-mormogtam magamban és művigyorra arcomon elindultam hűn szeretett Rossy-kám felé.