~ Dance of life 2. RÉSZ

Sziasztok! Köszönöm szépen az előző részhez fűzött komijaitokat remélem ehhez a fejezethez is legalább annyi érkezni fog :) Jó szórakozást :) és ne feledjétek e blogomon is új rész van fent :  http://nwebeginning.blogspot.hu/


-Izgulsz?-lépett mögém bátyám és leült mellém.
-Nem tudom eldönteni mi érzek.-kötöttem be cipőm, és szétnéztem a hatalmas teremben.-Eddig csak előadtam a táncot és nem tanítottam, szóval ez nekem veled ellentétben, még új.-álltam fel és megigazítottam magamon nadrágom.
-Csak légy olyan mint amilyen a színpadon szoktál lenni.-fogta meg kezem.
-Milyen?-fordultam felé.
-Magabiztos.-mosolygott rám bátorítóan.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón egy magas szőke hajú lány.
-Hali.-intettem egyet és elkezdtem nyújtani.
-Szeva Rydel.-ölelte meg Stefano a számomra még ismeretlen lányt.
-Csak a névlistát hoztam.-nyújtotta felém a lapot.
-Ő ezek mind ide jönnek?-néztem ijedten a nevekkel teli lapot.
-Igen tudom elég kevesen vannak, de ez még csak az első nap.
-Kevés?-szaladt pár oktávval feljebb hangom.
-Talán valami baj van?-nézett rám furcsán a szőkeség.
-Dehogy, semmi probléma.-lépett közénk Stefano.-Köszi Rydel, hogy benéztél, de most egy kicsit kettesben lennék a rég nem látott húgommal.-bátyám szinte kitoloncolta a lányt, aki értetlenül nézett még vissza rám az ajtóból.
-Ez enyhén bunkó húzás volt, még tőled is.-tettem karba kezeim.
-Ha így reagálsz minden egyes dologra akkor gyorsan kívül találjuk magunkat a teremből.-förmedt rám, amit nagyon nem értettem.
-Még is miről beszélsz?-kérdeztem zavartan.-Te hazudtál a csajnak!-ordítottam rá egy kis idő múlva amitől láthatóan megrémült mivel összébb húzta magát és egyet hátra lépett.-Úgy ismerlek már Stefano Gonzales mint a rossz pénzt.-közeledtem felé és ujjamat mellkasára szegeztem.-Ki vele.-sziszegtem fogaim közt, mire egy nagyot nyelt.
-Azt hiszi tánctanár végzettséged van.-hadarta el gyorsan és elfordította fejét.-Kérlek ne haragudj, de másképp még csak be se engedtek volna.-kezdett el egyből mentegetőzni, de én csendre intettem és leültem a fal tövébe.
-Bocsánat a nővérem küldött, hogy ezeket átadjam.-jött be egy szőke hajú srác, kezében két arany színű kártyával.
-Mik ezek?-álltam fel és elvettem tőle a lapszerűségeket.
-Ezekkel fogják tudni, hogy ti vagytok a tanárok.-mondta flegmán.
-Hú ez megy normális hangnemben is?-minkét srác rám szegezte tekintetét, de én csak megforgattam szemeim és nyakamba akasztottam kártyámat.
-Bocs a húgom kicsit....-vakarta tarkóját Stefano.
-Bunkó és neveletlen.-vágott szavába a szöszi mire kikerekedett szemekkel felé fordultam.
-Ki vagy te, hogy ilyet mondj rólam?-lettem azonnal ideges.
-Az neked legyen tök mindegy.-húzta ki magát és mint aki jól végezte dolgát elhagyta a próba termet.
-Ki a franc volt ez a beképzelt hülye gyerek?-vontam kérdőre Stefanot aki csak megrántotta vállát.
-Mindjárt három óra.-nézett órájára.-Szerintem vedd le azt az izét.
-Ezt?-mutattam a nyakamba lógó "ékszerre".
-Azt.-válaszolt és a laptophoz lépett. Szépen lassan megérkeztek az emberek, majd a létszám ellenőrzés után belevetettük magunkat a munkába. Kissé nehézkesen ment a koreográfia betanítása, de a végeredmény még sem lett olyan rossz mint amire számítottam. Kezdő tanárként nem is voltam annyira borzalmas, de a legjobb, hogy Stefanoval táncolhattam az én örök példaképemmel.

-Nem tán fáradt vagy?-vetődtem le Stef mellé a kanapéra.
-Miért, te talán nem?-kapcsolta be a tv-t és fejét ölembe hajtotta.
-Túl mérges vagyok ahhoz, hogy kimerült legyek.-kezdtem el játszani testvérem enyhén göndör hajával.
-Inkább örülj, hogy túl vagy az első tanításodon.-puszilta meg kezem.
-Olyan jó, hogy itt vagyok.-sóhajtottam nagyot és szétnéztem a pici, de igazán otthonos lakásban.
-Akármennyire is idiótának, idegesítőnek tartalak, imádlak.-nézett fel rám vigyorogva.
-Köszönöm-e kedves szavakat.-nevettem el magam.
-Bármikor húgi, bármikor....

(másnap délelőtt)

-Kérlek viselkedj.-futott be Stefano a táncteremben. Értetlenül néztem rá, de a magamban feltett kérdésre egyből meg is kaptam a választ. A hidrogén szőke barátom aki szerint neveletlen és bunkó vagyok épp ekkor lépett be az ajtón önelégült vigyorral az arcán.
-Ne aggódj Stef még csak észre sem fogom venni.-mondtam direkt hangosabban a kelleténél.
-Miért gondolom azt, hogy rólam van szó?-lépett mellém szőkeségem.
-De okos vagy szöszi.-veregettem vállba.
-Ross a nevem és nem szöszi.-vágta rá idegesen, azonnal.
-Bocsánat. De okos vagy Ross.-hangsúlyoztam ki nevét mire bosszúsan rám nézett.-Álldogálni jöttél ide vagy megint kártyákat osztogatsz?-kötöttem fel hajam.
-Ha tudni akarod, ma én is tanítani fogok.
-Te?-kérdeztem nevetve.
-Talán valami problémád van velem?-tette karba kezeit.
-Te vagy maga a probléma.-mondtam flegmán majd a terem másik végében lévő táskámhoz mentem. Velem ugyan nem fog szórakozni egy egoista kis senki.
-Örülnék neki ha azt a nagy szádat most kicsit pihentetnéd.-suttogta mögülem bátyám, de csak mosolyogni tudtam rajta.
-Ha nem szól hozzám én örömmel nézem levegőnek.-fordultam felé.-De ha bármit mond én...
-Vöröske vagy szőkécske, nem tudom milyen színű az a hajnak nevezett valami a fejeden!-kiáltotta rám Ross.
-Basszus.-hajtotta le fejét testvérem aki tudta mi fog történni.
-Ez jó buli lesz.-mormogtam magamban és művigyorra arcomon elindultam hűn szeretett Rossy-kám felé.

~ Díjak :')

Nagyon szépen köszönöm Dóra Végh , hogy megajándékoztál                                                  ezzel a díjjal :) <3

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küld tovább néhány embernek.


11 dolog magamról:

1. Imádok zenélné, táncolni.

2. 4 éves korom óta igazoltan kézilabdázom és focizok.

3. Az életem az írás, ezért is szeretnék újságíró lenni.

4. Zongorázom és nagyon szeretnék megtanulni gitározni.

5. Spanyolt és angolt tanulok emelet szinten, de németet is tanultam.

6. Nagyon szeretem a citromot (bármilyen formában) :D.

7. Nem régen találtam rá az R5-re, de mióta meghallottam a Loud című dalukat a rabjuk lettem.

8. Szeretek utazni, sokszor voltam már külföldön és legfőképpen olyan helyekre szeretek menni ahová repülőgéppel jutunk el.

9. A legnagyobb példaképem testvérem, Dóra aki rengeteg mindent elért már az életben és profi táncos.

10. 15 éves vagyok :)

11. Egyszerűen élek halok az autókért ebből adódóan imádom a forma-1-et :D

Válaszolj 11 kérdésre:

1. Szereted a Teen Wolfot? - IMÁDOM! De sajnos most van egy hatalmas szünet :(
2. Ha igen akkor ki a kedvenced benne? - STILES! Egyszerűen imádom annyira "hülye" :D nagyon jó beszélőkéje van :D Viszont Alison-t is szerettem csak hát ő már nem folytatja tovább a sorozatban....:'(
3. Hogy hívják a legjobb barátnődet? - Fanni :)
4. Mi a kedvenc képed ebben a pillanatba? - 

5. Kedvenc szavad? - "ember" és "Jézusom" 
6. Mi a kedvenc dalod? - Hollywood Undead: Hear Me Now 
7. Szereted Ariana Grandet? - nem különösebben, de szép hangja van és jól tud színészkedni :)
8. Kedvenc sorozat/film? - Sorozat: Teen Wolf, Film: Anne Shirley (már van 500 éves film, de rajongom értem)
9. Vannak fura szokásaid? - igen
10. Mi a kedvenc virágod? - rózsa :)
11. Szereted a körömlakkokat? - igen *-* igaz nem szoktam festeni a körmöm mert mindig gél lakk van rajta, de attól függetlenül szeretem

Írj 11 kérdést:

1. Hány éves vagy?
2. Mi volt kicsi korodban/ vagy most a beceneved?
3. Kedvenc sorozatod?
4. Példaképed?
5. Ki testébe bújnál egy napra ha lehetőséged lenne rá?
6. Milyen stílusú zenéket hallgatsz?
7. Csajos vagy, vagy inkább fiús?
8. Sportolsz valamit?
9. Ha igen mit?
10. Szeretsz táncolni vagy játszol valamilyen hangszeren?
11. Mi a kedvenc dalod?

Küld tovább néhány embernek: 

Fannii Lynch


                          És ismét egy díj :) Köszönöm Emese Franer

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küld tovább néhány embernek.


11 dolog magamról:

1. Imádok zenélné, táncolni.

2. 4 éves korom óta igazoltan kézilabdázom és focizok.

3. Az életem az írás, ezért is szeretnék újságíró lenni.

4. Zongorázom és nagyon szeretnék megtanulni gitározni.

5. Spanyolt és angolt tanulok emelet szinten, de németet is tanultam.

6. Nagyon szeretem a citromot (bármilyen formában) :D.

7. Nem régen találtam rá az R5-re, de mióta meghallottam a Loud című dalukat a rabjuk lettem.

8. Szeretek utazni, sokszor voltam már külföldön és legfőképpen olyan helyekre szeretek menni ahová repülőgéppel jutunk el.

9. A legnagyobb példaképem testvérem, Dóra aki rengeteg mindent elért már az életben és profi táncos.

10. 15 éves vagyok :)

11. Egyszerűen élek halok az autókért ebből adódóan imádom a forma-1-et :D

Válaszolj 11 kérdésre:

1. Melyik a kedvenc évszakod? - nyár

2. Mit szeretsz csinálni szabadidődben? - sportolni és írni

3. Lányos vagy, vagy inkább fiús? - fiús :D

4. Tud-e Isten akkora sziklát teremteni amit ő maga se bír felemelni? - szerintem nem

5. Mi a kedvenc sorozatod? - Teen wolf

6. Mi a kedvenc filmet? - Anne Shirley :)

7. Mi a kedvenc meséd? - Dóra a felfedező 

8. Szoktál naplót írni? - igen

9. Iskola vagy szünet? - szünet *-*

10. Mi a tőled balra lévő tárgy? - harsona kotta, azt hiszem :D

11. Mi a legrosszabb szokásod? - hamar dühös leszek

11+1. Szeretsz olvasni? - igen, nagyon szeretek :)

Írj 11 kérdést: 

1. Hány éves vagy?
2. Mi volt kicsi korodban/ vagy most a beceneved?
3. Kedvenc sorozatod?
4. Példaképed?
5. Ki testébe bújnál egy napra ha lehetőséged lenne rá?
6. Milyen stílusú zenéket hallgatsz?
7. Csajos vagy, vagy inkább fiús?
8. Sportolsz valamit?
9. Ha igen mit?
10. Szeretsz táncolni vagy játszol valamilyen hangszeren?
11. Mi a kedvenc dalod?

Küld tovább néhány embernek:

My life, My World

~ Dance of life 1. RÉSZ

Sziasztok! Igazából már tegnap felkerült volna az első rész, de a technika ellenem fordult és nem tudtam közzé tenni irományom. De most itt van :) Remélem tetszeni fog nektek :) Jó szórakozást <3


(20 évvel később)

Riporter: -Ross, hogyan ismerted meg Sorayat?
Ross: -A nővérem mutatta be nekem.
Riporter: -És mi volt az első benyomásod róla?
Ross: -Utáltam.
Riporter: -És te Soraya?
Soraya: -Gyűlöltük egymást, nagyon.
Riporter: -És most?
Ross és Soraya: -Hát....

( 20 évvel és öt hónappal ezelőtt )

Amilyen gyorsan csak tudtam úgy szaladtam végig a városon. Az eső szüntelenül zuhogott és néhány mennydörgés is segített meggyorsítani tempóm. Cipőm teljesen átázott pont úgy, ahogyan kabátom is. Úgy éreztem magam mint egy futógépen, futok, futok, de nem haladok. Pár perc múlva végre megláttam házunk kapuját. Hatalmas sóhaj hagyta el számat és még jobban belehúztam a futásba.
-A francba hol vagy már.-forgattam kezemben a kulcs csomót, de sehogy sem sikerült megtalálnom a bejárati ajtót nyitót.
-Ne fáradj.-jelent meg előttem, karba tett kezekkel, dühös arccal anyám.
-Bocsánat, de nagy dugóba keveredtem és én próbáltam...
-Hallgass!-üvöltött rám és elázott dzsekimnél fogva berántott a házba.-Nézz már végig magadon. Így jöttél végig a városon mint valami koldus!-ordítozott tovább, amire már apa is feleszmélt.
-María hagyd már ezt a lányt.-lapozott egyet az újságban, de rám sem nézett.
-Te ne szólj bele Stefano! Hisz nézz már rá! Szégyent hoz a családra!-rángatta le rólam kabátom amit a szoba másik végébe dobott.
-Mit aggódsz? Egy hónap múlva már főiskolás lesz és nem fog itthon lakni. Addig meg felőlem azt csinál amit akar.-dörmögött orra alatt apa.
-Talán igazad van.-nézett rám szúrósan anya.-Most szépen fogod magad, felmész a szobádba és tanulsz.-utasított és én, az újabb veszekedés elkerülése érdekében inkább szó nélkül elindultam az emeletre.
-Olyan mint a bátya, abból sem lett semmi csak egy naplopó.-hallottam még fentről apa megnyilvánulását.
-Nem is tudom kire ütött.-dünnyögtem és bevágtam magam mögött az ajtót. Utálom a szüleimet, de legfőképpen akkor amikor bátyámat Stefanot szidják és azt állítják róla, hogy "naplopó" pedig egyáltalán nem az. Ő csak merte követni az álmait és itt hagyta ezt a nyomorult helyet. Minden nap beszélünk telefonon, de borzasztóan hiányzik. Soha nem voltunk a szüleink szeme fényei ezért egymásra voltunk utalva, így mondhatni ő nevelt fel. Jobb anyám és apám egy személyben nem is lehetett volna....
-Még mindig duzzogsz?-törte szinte rám, apám az ajtót.
-Talán baj?-kiabáltam rá, mire ökölbe szorította kezeit.-Gyerünk üss meg, rosszabb már úgy sem lehet!-zokogtam.
-Ha egy újjal is hozzá mersz érni, hiába vagy az apám én megöllek.-a hang hallatára szívem erősebben kezdett verni és azonnal oda rohantam hozzá.
-Stefano.-szorítottam úgy mintha az életem múlna rajta.
-Soraya most keresd elő a bőröndjeid és pakolj bele mindent amire szükséged lesz.-mondta komoly arccal miközben apával néztek farkasszemet.
-Nem viszed el.-lépett közelebb említett szülőm.
-Nem akadályozhatsz meg.-tolt arrébb bátyám.-Ha ő is velem akar jönni, nem tehetsz ez ellen semmit.-mondta összeszorított fogakkal.
-De hisz még kiskorú.-magyarázott apu.
-Ne tégy úgy mintha nem örülnél annak, hogy pár hónappal az érettségi előtt megszabadultok tőle.-üvöltött rá Stefano.
-Megyek.-léptem közéjük.
-Ne is lássalak többet. Se téged.-mutatott rám.-Se a bátyádat.-lökte arrébb Stefanot. Testvérem, szülőnk távozása után azonnal karjaiba zárt és nyugtatás képen hátamat simogatta.
-Minden jobb lesz, ne félj.-puszilta meg fejem tetejét. Talán igaza van, hisz minden jobb lehet az eddigi életemnél amit nem is igazán lehet életnek hívni. Minden meg fog változni és remélem 17 év után végre boldog lehetek....

(Napjainkban)

-Komolyan fel kellene venned egy takarítót.-magyaráztam testvéremnek és a szanaszét dobált cuccaira mutattam.
-Én is gondolkoztam már ezen.-vakarta meg tarkóját és felvette a földről, egyik pólóját a millió közül.
-Hát ezzel semmi sincs megoldva.-ültem le az asztalhoz és tovább ittam kávémat.
-Rosszabb vagy mint egy feleség.-forgatta meg szemeit és felment az emeletre.
-Hát ha így folytatod nem tudod meg milyen ha valakinek van olyanja.-kiáltottam még utána. Miután megreggeliztem és elmosogattam magam után, én is felmentem szobámba, hogy elkészüljek és ismét felcsapjam az újságok lapjait valami munka után kajtatva.
-Semmi?-jött mögém bátyám, de én csak idegesen az asztalra csaptam.
-Ha nem találok valami munkát nem fogjuk tudni miből kifizetni a lakást.-temettem arcom kezeimbe.
-Azért nem olyan reménytelen a helyzet.-ült le mellém.-Én nem keresek olyan rosszul és majd érdeklődöm, hogy van-e üresedés...
-Stefano nem tudnék tanítani, már mondtam!-csattantam fel.-És nem fogok szégyent hozni a fejedre.
-Én nem vagyok olyan mint anyáék.-mondta csalódottan és kiment a teraszra. Egész életemben attól rettegtem, hogy bármit is teszek valakinek le égetem tettemmel. Mindig is azt mondogatták nekem, hogy semmire sem vagyok jó és úgy látszik én ezt el is hittem. Ezért nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne táncot oktatnom, sőt állítom, hogy kudarcba fulladna az egész dolog. Sóhajtottam egyet, nagy nehezen feltápászkodtam és bátyám után mentem.
-Talán egy próbát megér.-támaszkodtam a korlátnak és a földet néztem.-De nagyon bizonytalan vagyok.
-Inkább hülye vagy. Hisz te is nagyon jól tudod, hogy isten adta tehetség vagy, csak nem mered még magadnak sem bevallani.-karolt át és közelebb húzott magához.-Az én drága kis, nagy húgom még nem is tudja magáról milyen tehetséges táncos.-puszilta meg homlokom majd magamra hagyott gondolataimmal.

(egy héttel később)

(Ross szemszög)

-Azt hallottam, hogy az új csak tökre furi.-nyávogott Emily miközben salátáját tömte szájába.
-Én meg azt, hogy átszökött a határon és most körözik.
-Én meg sajnos a ti hangotokat hallom.-csattantam fel, mire azonnal elhallgattak.-Szánalmasak vagytok, komolyan. Hogy mi lett ebből a helyből, istenem.-álltam fel az asztaltól és kimentem az ebédlőből.
-Hát te?-kapta el karom valaki.
-Szia Rydel.-köszöntem tesómnak, majd tovább akartam menni, de nem engedte.
-Mit keresel itt?
-Csak kaját hoztam, betettem az irodádba.-rántottam ki csuklóm kezei közül.
-Megint összevesztetek?-nézett mélyen szemeimbe. Hogy a fenébe tud rájönni, mindig, hogy mi bajom van? Előle nem lehet semmit sem eltitkolni, mert az apró mozdulataidból is kiszűri ha valamit máshogy csinálsz.
-Szakítottunk.-sóhajtottam nagyot és leültem a fal tövébe.
-Hála a jó....vagyis sajnálom.-guggolt le elém és megölelt.
-Dehogy sajnálod.-mosolyogtam rá.
-Jó igazad van, utáltam azt a lányt, de neked sem kellene szomorkodnod miatta.-állt fel és kezét felém nyújtotta.
-Tudom, de négy év akkor is négy év.-keltem fel és megigazítottam ruhám.
-Gyere inkább és tartsunk meg egy órát közösen.-kacsintott rám, majd a táncterem felé kezdett húzni.
-Valami új csajról beszéltek Emily-ék.-álltam meg az ajtó előtt.
-Igen tudom, de neki semmi köze a sulihoz ő csak tapasztalatot szerezni jön ide.
-Értem.